A csecsemő - kisgyermek testtartásának alakulása

A csecsemő - kisgyermek testtartásának alakulása

Talán az egyik legfontosabb dolog, amit érdemes tudni, hogy a baba testtartása nem egyik napról a másikra alakul ki. Az első évben az idegrendszer, az izmok és az egyensúlyérzék fejlődésével fokozatosan változik. A mozgásfejlődés egyben az idegrendszer érésének fontos része is. Amikor a baba szabadon mozoghat, saját maga próbálkozhat a forgással, kúszással, mászással, üléssel és felállással, az idegrendszere is természetes módon, a saját ütemében érik. A különböző mozgásformák során folyamatosan fejlődik a test érzékelése, az egyensúly, a mozgások összehangolása és a test feletti kontroll.

Nézzük, mi történik ez első évben!

• Újszülöttkorban a baba még gömbölyűen tartja magát. A karjai és lábai hajlított helyzetben vannak, hiszen ezt a testhelyzetet szokta meg a méhben.
• 2–3 hónaposan egyre jobban emeli és tartja a fejét. Hason fekve már rövid ideig megtámaszkodik az alkarján. Ilyenkor szépen lassan kezd erősödni a nyak, a hát és a törzsizomzata.
• 4–6 hónaposan tovább erősödik a törzs és a nyak izomzata. A baba egyre ügyesebben fordul, mozog, és fokozatosan stabilabbá válik a törzse. Egyre többet fordul, nyújtózkodik, próbálja elérni a játékokat. Ezek a látszólag egyszerű mozdulatok nagyon fonatosak, mert közben rengeteget tanul a saját testéről.
• 6–9 hónaposan megjelenik a kúszás, majd kialakul az önálló ülés. Fontos, hogy az ülés a baba saját fejlődésének eredménye legyen, ne a szülő ültesse idő előtt.
• 9–12 hónaposan egyre többet mászik, feláll, kapaszkodva lépeget. Ezek a mozgások tovább erősítik a törzs, a hát és a lábak izmait.
• 1 éves kor körül és később megjelenik az önálló járás. A járás eleinte még bizonytalan, a lábak szélesebb terpeszben lehetnek, a karok pedig gyakran megemelve segítik az egyensúlyt. Ez teljesen természetes.

Mit tehetünk mi szülőként?

A legfontosabb: nem kell „megtanítani” a gyermeket szép testtartásra. A szülő legfontosabb feladata, hogy olyan környezetet biztosítson, amelyben a gyermek természetesen, szabadon és a saját ütemében fejlődhet.

Elsőként: Engedjük szabadon mozogni.

Legyen lehetősége a babának sokat mozogni, fordulni, kúszni, mászni, felállni és később járni. Fontos a hason töltött idő is, természetesen mindig ébren és felnőtt felügyelete mellett. Ilyenkor a játékot akár egy kicsit oldalra is tehetjük tőle. Nem kell messzire, éppen csak annyira, hogy érdekes legyen számára.

Fontos, hogy változtassuk a testhelyzeteket. Ne töltsön a baba hosszú időt mindig ugyanabban a helyzetben. A földön való szabad játék, a forgás, kúszás és mászás lehetőséget ad arra, hogy a gyermek sokféleképpen használja a testét és az izmait.

Ne ültessük, ne állítsuk és ne járassuk idő előtt.

Az idő előtti ültetés azért nem javasolt, mert a baba törzs- és hátizmai még nem állnak készen arra, hogy önállóan megtartsák a testét. Ilyenkor olyan helyzetbe kerülhet, amelyet saját maga még nem tud kontrollálni, és kimaradhatnak vagy háttérbe szorulhatnak azok a természetes mozgáslépések, amelyek az önálló üléshez vezetnek.

A szabad mozgás során a baba fokozatosan erősíti a nyak, a törzs és a hát izmait, miközben megtanulja megtartani és egyensúlyozni a saját testét. Ezért érdemes megvárni, hogy a baba önállóan üljön ki leginkább négykézláb helyzetből.

Ugyanez vonatkozik az állításra és a járatásra is: ne erőltessük ezeket a mozgásformákat, hanem adjunk lehetőséget arra, hogy a gyermek a saját fejlődési ütemében jusson el hozzájuk.

Kerüljük a túl sok kényszerhelyzetet. Amikor nincs rá szükség, ne töltsön hosszú időt olyan eszközökben vagy helyzetekben, amelyek korlátozzák a szabad mozgását.

Biztosítsunk sokféle mozgási lehetőséget. A gurulás, kúszás, mászás, felállás, járás, futás, ugrás és a játszótéri mozgás mind hozzájárulnak az izmok és az egyensúly fejlődéséhez. Kisgyermekkorban érdemes minél több időt biztosítani a szabadban való mozgásra is.

Később figyeljünk a megfelelő lábbelire, és az ülés körülményeire. Amikor a gyermeknek már szüksége van cipőre, fontos, hogy az megfelelő méretű, kényelmes és a természetes mozgást lehetővé tevő legyen. Biztonságos környezetben érdemes mezítláb is mozogni hagyni, amikor ez az életkornak és a körülményeknek megfelelő. Kisgyermekkorban ne töltsön túl sok időt egyhelyben ülve. Rajzolás, vagy játék közben is érdemes időnként felállni és mozogni. Fontos, hogy az asztal és a szék a gyermek méretéhez igazodjon, és ülés közben a lába lehetőleg stabilan támaszkodhasson.

A szép testtartás nem azt jelenti, hogy a gyermeknek egész nap egyenes háttal, mereven kell ülnie vagy állnia. A természetes testtartás folyamatosan változik mozgás, játék és pihenés közben is. Nem szükséges állandóan figyelmeztetni, hogy „húzd ki magad”.

A felnőttek mutassanak jó példát. A gyermek sok mindent utánzással tanul. Ha a szülő rendszeresen mozog, sétál, játszik, és maga is figyel a megfelelő testtartásra, az természetes minta a gyermek számára.

A lényeg: a szülőnek nem a gyermek testtartását kell folyamatosan korrigálnia, hanem megfelelő teret, szabad mozgást, változatos játékot és lehetőséget kell biztosítania a természetes fejlődéshez.

Ami különösen fontos

Ha azonban a szülő azt látja, hogy a gyermek feltűnően féloldalasan tartja magát, egyik oldalát következetesen kevésbé használja, mozgásfejlődése jelentősen eltér a megszokottól, vagy fájdalma van, érdemes gyermekorvossal vagy gyermekgyógytornásszal egyeztetni.

A legjobb „testtartásjavítás” csecsemő- és kisgyermekkorban általában: szabad mozgás + sok játék + megfelelő fejlődési lehetőség + kevés kényszerhelyzet.

Milyen játékokat használhatunk?

A játékokat érdemes úgy megválasztani, hogy felkeltsék a baba érdeklődését és természetes módon ösztönözzék a mozgásra. Forgásnál és nyújtózkodásnál jó választás lehet egy könnyen megfogható csörgő vagy labda. Kúszásnál és mászásnál az érdekes, gurítható vagy mozgatható játékok motiválhatják a gyermeket arra, hogy elinduljon feléjük.

Forgás ösztönzéséhez jó választás lehet a LUDI – Csörgő labda füllel – ezt jó választásnak tartom a forgás és nyújtózkodás ösztönzésére. A baba elé, majd kissé oldalra helyezve a játékot, megpróbálhat érte nyúlni, ami természetes módon ösztönözheti a fejfordítást és a test elfordítását.

Kúszás segítéséhez a tekergős kukac – ezt különösen jó ötletnek tartom. A Montinoo leírása szerint fából készült, könnyen tekerhető-csavarható babajáték. Kúszásra közvetlenül úgy használható, hogy a baba számára érdekes tárgyként kissé elérhetetlenebb helyre tesszük, így motiválhatjuk, hogy megpróbáljon feléje mozdulni. 

Kúszás–mászás ösztönzéséhez: itt én inkább mozgó vagy érdekes, guruló játékot választanék, amely után a gyermek önként szeretne elindulni. A cél az, hogy legyen egy érdekes célpontja, amiért „érdemes” elindulnia.

A Montinoo kínálatában például a LUDI szenzoros labdák között több olyan termék is van, amelyet a baba megfoghat, guríthat és követhet. A LUDI kategóriában jelenleg többféle szenzoros labda is elérhető.

Jó játékot mindenkinek!

Tóthné Andirkó Edit
Gyógytornász