A játékos tanulás

A gyerekek világa: a játék folyamatos jelenléte

Szülőként és pedagógusként is érdekes felismernünk, hogy a gyerekek nem csupán naponta néhány órát játszanak, hanem valójában a napjuk nagy részét a játékban töltik – kisebb-nagyobb megszakításokkal. Már a reggel első pillanataiban elindul valamilyen játék, ami formálódik, átalakul, megszakad, majd újraéled, és így folytatódik egészen elalvásig.

Felnőttként sokszor nehéz felvenni ezzel a tempót. Van, hogy egyik pillanatról a másikra félbehagyják az adott játékot, mi pedig ott maradunk a cowboy-kalappal a fejünkön, épp, amikor belemelegedtünk a vadnyugati kalandba – ők pedig már kisautóznak a szőnyegen. Máskor viszont semmilyen kérlelésre nem hajlandók abbahagyni a játékot, bármilyen fontos dolog is várna ránk. Ilyenkor próbálkozunk a jól ismert taktikákkal: „Na jó, kivételesen beviheted a piros teherautót a fürdőkádba, ha most elindulsz velem”, de még ez sem mindig válik be. Vajon mi állhat ezeknek a helyzeteknek a hátterében?

A játék, mint alapvető szükséglet

A gyerekekben él egy belső, ösztönös igény, amelyhez felnőttként sokszor nehezen tudunk visszatalálni – ez pedig a játék iránti természetes vágy. Számukra a játék nem csupán szórakozás vagy időtöltés, hanem alapvető fizikai és lelki szükséglet. A játékon keresztül dolgozzák fel a nap eseményeit, tapasztalataikat, tanulják a szociális, érzelmi, mozgásos és gondolkodási készségeket, és közben megélik saját érzéseiket, vágyaikat, gondolataikat.

A játék tehát nem csupán „pihenés” számukra, hanem a fejlődésük egyik legfontosabb motorja. Éppen ezért nem érdemes erőltetni sem többet, sem kevesebbet: a gyermek pontosan annyit fog játszani, amennyire a fejlődéséhez szüksége van. A világ persze ritkán igazodik ehhez a ritmushoz, ezért fontos, hogy tudatosan teremtsünk időt és teret a szabad játékra – akár otthon, a parkban, a játszótéren vagy a nagyszülőknél.

A szabad játék szerepe

Gyakran halljuk azt a társadalmi üzenetet, hogy a gyereket minden pillanatban le kell kötni, „szórakoztatni kell”, különben unatkozni fog. Pedig ez tévhit. A szabad játék lényege éppen az, hogy a gyermek maga döntheti el, mivel, mikor és hogyan szeretne játszani. Ebben a folyamatban a mi szerepünk inkább a háttérben van, mi biztosítjuk a kereteket.

Íme néhány tipp, hogy hogyan is tegyük ezt:

• A játékok legyenek átláthatóan elrendezve, számukra könnyen elérhető helyen
• Engedjük, hogy maga fedezze fel, hogyan kell használni őket – ha elakad, akkor próbáljuk mintaadással segíteni
• Ne irányítsuk, hagyjuk, hogy a saját érdeklődése szerint válasszon
• Mi döntjük el, mit teszünk elé, de ő döntse el, mit választ
• Ha bevon minket a játékába, ne vegyük át a vezetést – játsszunk az ő szabályai szerint

Az irányított játék és a játékos tanulás

A szabad játék mellett ugyanakkor fontos szerepe van az irányított, tudatos játéknak is. Ha a gyermek megkapta a lehetőséget a szabad kibontakozásra, sokkal nyitottabb lesz az általunk kezdeményezett, célzottabb játékokra is. Ilyenkor kezdődhet a tudatos fejlesztés, a játékos tanulás folyamata. Nem véletlen, hogy az óvodai tanulás teljes egészében játékon keresztül történik. A kisgyermekek számára a közvetlen tanulás még nem természetes, sőt, ha kényszerként élik meg, az sokszor épp az ellenkező hatást váltja ki. A játékos tanulás sikeréhez érdemes olyan tevékenységeket választani, amelyek közel állnak a gyermek érdeklődési köréhez, és az életkorának, fejlettségének is megfelelnek. A legjobb játékok azok, amelyek motiválnak, örömet okoznak, és közben észrevétlenül fejlesztik azokat a területeket, ahol éppen szükség van egy kis erősítésre. Ilyen játékokkal segíthetjük a gyermeket abban is, hogy könnyebben átlendüljön egy-egy nehezebb helyzeten, vagy feldolgozzon egy nap során átélt élményt.

Mikor és hogyan játsszunk együtt?

Mielőtt közös, irányított játékba kezdenénk, érdemes megfigyelni, milyen állapotban van a gyermek. Képes-e figyelni? Kipihent, nyugodt, vagy éppen fáradt, zaklatott?

Fontos, hogy a választott tevékenység illeszkedjen az aktuális lelkiállapotához. Ha például nehéz napja volt az óvodában, segíthet egy mese, egy beszélgetés, vagy egy közösen kitalált történet a feloldó lezárással. Ha feszültebb, jó szolgálatot tehetnek a dühlevezető, mozgásos játékok. Amikor pedig testileg-lelkileg kiegyensúlyozott, jöhetnek a fejlesztő, koncentrációt igénylő játékok.

Az óvodáskorú gyerekeket nem érdemes kötelezően leültetni tanulni vagy kötött játékra kényszeríteni. A felszabadult, motivált részvétel alapja mindig az, hogy örömmel vegyen részt a tevékenységben. Gondoljunk csak bele: mi magunk is sokkal fogékonyabbak és hatékonyabbak vagyunk, ha élvezzük, amit csinálunk.

A játékot ezért érdemes mindig motiváló módon felkínálni. Ha új számára, az újdonság izgalmával hatunk rá; ha már ismeri, emlékeztessük, milyen ügyes volt korábban, vagy milyen jól éreztük magunkat közben. Ezek a pillanatok nemcsak a tanulást segítik, hanem közös élménnyé is válnak. Nem baj, ha a játék rövid ideig tart – az óvodáskor sajátossága, hogy a figyelem még csak rövid ideig tartható fenn, és ez teljesen természetes. A megismerkedés, a kipróbálás, az apró lépésekben történő fejlődés épp olyan fontos, mint maga a végeredmény.

Mit érdemes célként szem előtt tartani?

A játékos tanulás során nem a gyors eredmény a cél, hanem a fokozatos fejlődés. Fontos, hogy a gyermek pozitív élményeket kössön a játékhoz és a tanuláshoz, hiszen ezek lesznek a későbbi motiváció alapjai. A közösen töltött minőségi idő, a biztonságos, elfogadó légkör és a sikerélmények mind hozzájárulnak ahhoz, hogy örömmel próbáljon ki új dolgokat, és bátran fedezze fel a világot.

Tanuljunk együtt, fejlődjünk együtt!
Jó játékot az egész családnak!

Koltai Liza
Óvodapedagógus