A szuperérzékeny szülő

A téma világhírű pszichológus szakértője legújabb könyvében a szuperérzékenyek azon csoportjával foglalkozik, akiknek talán a legnagyobb szükségük van megértésre, együttérzésre és bátorításra: a szuperérzékeny szülőkkel. Ez az életszerep ugyanis igen megterhelő tud lenni azoknak a számára, akik óriási felelősségérzettel és körültekintéssel, fejlett empátiával és mély érzelmekkel, minden részletre kiterjedő intenzív figyelemmel, ugyanakkor érzékenyebb-sérülékenyebb idegrendszerrel vágnak bele a nagy kalandba.

Azok a nehézségek, amelyekkel a szuperérzékenyek egyébként is küzdenek, a gyermeknevelés időszakában megszaporodhatnak. Egy csecsemő, kisgyerek vagy kamasz társaságában aligha védhető ki a rengeteg erős külső inger, miközben a szülői szereppel együtt járó szorongások, kétségek és döntési helyzetek is alaposan meggyötörhetik a tépelődésre hajlamos személyiséget. Mindezek eredményeként gyakori, hogy a szuperérzékeny szülő elbizonytalanodik önmagában. Számos, a neveléssel együtt járó helyzetet kényelmetlennek, alkatától idegennek, megerőltetőnek találhat, miközben bűntudat gyötri, amiért így érez, és fél, hogy nem tud olyan jól helytállni szülőként, ahogy szeretne.

Aron úgy szegődik az olvasó mellé, mint egy bölcs és megértő, tapasztaltabb barát, aki elsősorban nem gyermeknevelési tanácsokat ad, hanem a szülői öngondoskodásban nyújt támogatást. Végül persze ez is nevelés, hiszen semmi sem hat erősebben, mint a szülő személyes példája, az anya/apa lelki és idegállapota pedig visszaköszön a gyerek közérzetében és viselkedésében is. Alapvetően fontos tehát, hogy a szülő jól ismerje és kezelje saját alkatát. A szuperérzékenyeknek számos olyan tulajdonságuk van, amelyek segítik őket abban, hogy nagyszerű szülők legyenek, a gyengeségek pedig megfelelő önismerettel és körültekintéssel kézben tarthatók.

A pszichológus szerző gondolatai megerősítenek, megnyugtatnak, és elmélyítik az önbecsülést. Mindemellett a könyv számos gyakorlati tanáccsal is szolgál, miként csökkenthetjük szuperérzékeny szülőként a minket megterhelő hatásokat, hogy ne csak a gyerek, de mi is jól érezhessük magunkat, miközben felneveljük.